Két utolsó dobás

2013 július 1. | Szerző: KORTÁRSNÉNI

Jó pár éve történt. Már egyedül éltem a gyerekkel, már rég nem a szakmámban dolgoztam.  Aztán a hét szűk esztendő után kezdett alakulni pár jó hónap. Lett pasim, sőt mondhatnám kezdődött egy szerelem, aztán teljesen váratlanul kaptam egy állás ajánlatot is. Gondoltam, elújságolom a híreket az egyik legjobb barátnőmnek. Így is tettem.
Ó, nagyon örülök, – reagált kicsit kényszeredetten, majd felszabadultabban hozzáfűzte – csak azt tanácsolom, ne igyál!

Egy régi kolléganő, nevezzük Alexnek. Fiatalon csak felületesen ismertem, ám mindig szimpatikusnak tűnt. Nemrég összehozott vele a sors, gondoltam, barátkozhatnánk. Összeülünk trécselni, három kisnyugdíjas öregasszony:  M., a barátnőm, Alex és jómagam.
Először persze zaftos történetek a múltból (ez mindig szórakoztató, tudjuk, hogy a poentírozás fontosabb, mint a rideg tényekhez való ragaszkodás), aztán a kevésbé mozgalmas jelen: gyerekek, unokák, pénzgondok.
Alex: „Én semmit nem fogadnék el a gyerekeimtől, havi 150.000-ből kijövök.”
Szégyellem magam, én milyen rosszul osztom be a pénzt. Aztán, már otthon, gondolkozom is. Legalább száz négyzetméter távfűtéses lakás, autó, nyaraló.
Mért van erre szüksége? Sőt: szükségem van nekem erre?

A fiúk meg már meghaltak.

oka egyébiránt?

2013 június 30. | Szerző: KORTÁRSNÉNI

Megmondom a titkát — kis türelmet kérek.

Nem mondom meg a frankót — remélem soha.

Kérdéseim vannak, számosak: hétköznapiak és világrengetőek. Ha senki nem felel, hátha a megfogalmazás is segít.

Praktikusan pl. nem tudom, mik az illemszabályok.

• Ha leírok egy történetet, a benne szereplő rokonokat, barátokat, ismerősöket hogyan szerepeltessem, hogy adott esetben ne sértődjenek halálra? (Persze, most önhitten feltételezem, hogy valaki olvassa is, amit írok.)
• Mennyire legyen “nyomdakész” egy-egy bejegyzés? Lehet, hol ilyen, hol olyan?

Tudom, ez még elsőre sem valami túl érdekfeszítő, de reggel óta tervezgetem a művet. Leszedtem a fél könyvtárat, ezer kérdést beírtam a gugliba, hogy valami ihletet merítsek. Gondolkoztam, és az nekem nagyon megerőltető. (Legjobb a Beauvoir.)