Jó pár éve történt. Már egyedül éltem a gyerekkel, már rég nem a szakmámban dolgoztam. Aztán a hét szűk esztendő után kezdett alakulni pár jó hónap. Lett pasim, sőt mondhatnám kezdődött egy szerelem, aztán teljesen váratlanul kaptam egy állás ajánlatot is. Gondoltam, elújságolom a híreket az egyik legjobb barátnőmnek. Így is tettem.
Ó, nagyon örülök, – reagált kicsit kényszeredetten, majd felszabadultabban hozzáfűzte – csak azt tanácsolom, ne igyál!
Egy régi kolléganő, nevezzük Alexnek. Fiatalon csak felületesen ismertem, ám mindig szimpatikusnak tűnt. Nemrég összehozott vele a sors, gondoltam, barátkozhatnánk. Összeülünk trécselni, három kisnyugdíjas öregasszony: M., a barátnőm, Alex és jómagam.
Először persze zaftos történetek a múltból (ez mindig szórakoztató, tudjuk, hogy a poentírozás fontosabb, mint a rideg tényekhez való ragaszkodás), aztán a kevésbé mozgalmas jelen: gyerekek, unokák, pénzgondok.
Alex: „Én semmit nem fogadnék el a gyerekeimtől, havi 150.000-ből kijövök.”
Szégyellem magam, én milyen rosszul osztom be a pénzt. Aztán, már otthon, gondolkozom is. Legalább száz négyzetméter távfűtéses lakás, autó, nyaraló.
Mért van erre szüksége? Sőt: szükségem van nekem erre?
Két utolsó dobás
2013 július 1. | Szerző: KORTÁRSNÉNI
Jó pár éve történt. Már egyedül éltem a gyerekkel, már rég nem a szakmámban dolgoztam. Aztán a hét szűk esztendő után kezdett alakulni pár jó hónap. Lett pasim, sőt mondhatnám kezdődött egy szerelem, aztán teljesen váratlanul kaptam egy állás ajánlatot is. Gondoltam, elújságolom a híreket az egyik legjobb barátnőmnek. Így is tettem.
Ó, nagyon örülök, – reagált kicsit kényszeredetten, majd felszabadultabban hozzáfűzte – csak azt tanácsolom, ne igyál!
Egy régi kolléganő, nevezzük Alexnek. Fiatalon csak felületesen ismertem, ám mindig szimpatikusnak tűnt. Nemrég összehozott vele a sors, gondoltam, barátkozhatnánk. Összeülünk trécselni, három kisnyugdíjas öregasszony: M., a barátnőm, Alex és jómagam.
Először persze zaftos történetek a múltból (ez mindig szórakoztató, tudjuk, hogy a poentírozás fontosabb, mint a rideg tényekhez való ragaszkodás), aztán a kevésbé mozgalmas jelen: gyerekek, unokák, pénzgondok.
Alex: „Én semmit nem fogadnék el a gyerekeimtől, havi 150.000-ből kijövök.”
Szégyellem magam, én milyen rosszul osztom be a pénzt. Aztán, már otthon, gondolkozom is. Legalább száz négyzetméter távfűtéses lakás, autó, nyaraló.
Mért van erre szüksége? Sőt: szükségem van nekem erre?
A fiúk meg már meghaltak.
Oldal ajánlása emailben
X